Song of Solomon 5

A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! ^a1Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az. ^b

Salamon énekek éneke

2 3

A Vőlegény és Menyasszon benső szerelme

4Énekek éneke, mely Salamoné. 5Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál. ^c 6A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok. 7Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged. ^{d e} 8Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei. 9Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem. 10Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál? 11Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül. 12A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám. 13Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban. 14Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel. 15Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem. 16Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.